e-olvaso

Idén augusztus elején volt ötven éve, hogy meghalt Marilyn Monroe, minden idők egyik legvonzóbb sztárja, akinek ma is óriási rajongótábora van. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, megállapíthatjuk, hogy Monroe filmjei nem igazán támasztják alá ezt a fenntartás nélküli rajongást. Talán a „Van, aki forrón szereti”-ben érte el pályája csúcsát, ahol látszólag felhőtlenül bolondozott Jack Lemmonnal és Tony Curtisszel, még ha utóbb, filmbeli szerelme, Curtis úgy nyilatkozott is férfiak millióinak elementárisan vágyott tárgyáról, hogy „olyan volt megcsókolni, mintha Hitlerrel csókolózna az ember”.

Rebecca Reé nagyon fontos és érdekes könyvet írt Marilynről.

Ez részben házvezetőnőjének Eunice Murraynek a visszaemlékezésein alapul. Az írónő állást foglal a színésznő haláláról folyó vitában is.

„Marilyn Monroe haláláról legalább annyit írtak, amennyit az életéről. A főbb variációk: öngyilkos lett, színleg öngyilkosságot kísérelt meg, de már nem volt ereje segítséget hívni, véletlen túladagolás áldozata lett, orvosai okozták a véletlen túladagolást azzal, hogy egymással összeférhetetlen szereket írtak fel neki, gyilkosság áldozata lett, mert zsarolta a Kennedy fivéreket, gyilkosság áldozata lett, hogy ne derüljön fény az elnökkel folytatott kapcsolatára, gyilkosság áldozata lett, hogy hírbe hozzák és ellehetetlenítsék, akár lemondassák Kennedy elnököt. Minden lehetséges okhoz lehet többé-kevésbé valószínű érveket találni, vagy ha találni nem, koholni.

Hajlok rá, hogy a legegyszerűbb és legkevésbé titokzatos okot fogadjam el, Donald Spoto alapos munkájának feltételezését, vagyis inkább következtetéseit. Szerinte Marilyn halálát az a klórhidrát-beöntés okozta, amelyet Mrs. Murray – nem először – adott neki, Greenson tudtával és megbízásából, Marilyn krónikus álmatlansága ellen. Ezúttal azonban nem számolt azzal, hogy Marilyn már bevett egy adag (másik orvostól kapott) Nembutal altatót, és a két szer kombinációja állította le örökre Marilyn Monroe szívét.”

„Azt gondolom, az élő Marilyn mégis összehasonlíthatatlanul érdekesebb és összetettebb, mint akármelyik összeesküvés-elmélet. Akárhogyan lett vége az életének, a Marilyn iránti rajongást az eleven Marilyn Monroe érdemelte meg és küzdötte ki magának.”

Erről az életről szól a könyv.

https://ahonapkonyve.hu/books/3-marilyn

Spekuláns... Tőzsdecápákat idéz ez a nálunk eléggé rossz ízű szó. Pedig a tengerentúlon teljesen természetes, hogy nem csak az ügyvéd, a körorvos vagy a tanár tartja megtakarításait értékpapírokban, hanem az autószerelő is ugyanúgy eligazodik az újságok tőzsdei rovatában, ahogy a sportoldalt olvassák itteni szaktársai. 

Arról már nem is szólva, hogy a Wall Streeten cipőt pucoló afro-amerikaiak már a múlt század 20-as éveiben kisrészvényesek voltak. De ne tévedjünk, köztünk is élnek spekulánsok. Még ha nem is vesszük észre őket...

Faragó József egy évtizede foglalkozik a tőzsdével, Spekulánsok című könyvében most megosztja az olvasóval a tapasztalatait. 

Az érdekes e-könyv (mert e-könyvről van szó!) remek humorral és nagy téma-ismerettel mutatja be, hogyan lehet ma - az internetes, virtuális tőzsde világában - némi plusz jövedelemhez jutni. Felidéz látványos sikereket és nagy bukásokat is. 

Nálunk például 2011 utolsó heteiben került a figyelem középpontjába a világszerte 22 millió ügyfél megtakarításait kezelő Franklin Templeton befektetési alap. A világ legismertebb feltörekvő piaci guruja, Mark Möbius által vezetett alapkezelő ugyanis afféle őszi nagy bevásárlást rendezett a magyar államkötvényekből, amiből egyébként már korábban is komoly készleteket zsákolt. Körülbelül ezermilliárd forint értékben vett magyar állampapírokat nagyjából annyi idő alatt, amíg a levelek lehullottak. Mindezt a magyar államkötvények bóvlivá minősítésével közel egy időben. Mondhatni, hirtelen egy guru lett a legnagyobb hitelezőnk. 

Igaz, a világutazónak számító, 76 éves különc, akinek sehol sincs igazi otthona s gyakorlatilag a magánrepülőjén él, régi vendég a magyar piacon. Jól ismer minket, gyakran utazik hazánkba, s rendszeresen ír rólunk a befektetői blogjában. Sőt arra is volt példa, amikor hazai politikusok felelőtlen nyilatkozatait követően lejtőre került a forint, hogy éppen Möbius állt az árfolyamlavina útjába, s néhány hiteles mondattal stabilizálta a piacot. De ne gondoljuk, hogy Möbius egyedül dolgozik. A Templeton kötvényportfólióit egy másik generációhoz tartozó tőzsdezseni, a 38 éves Michael Hasenstab vezeti meglehetősen nagy szabadsággal. A 2010-ben az év kötvényalap-kezelőjévé választott guru a magyar állampapírok mellett más bajban lévő országok, így például Írország, kötvényeiből is nagyban vásárolt. 

Möbius és Hasenstab persze nem a jótevőink. Amikor a forintot "támasztják", csak a saját befektetéseiket védik. És ne tévedjünk, nem minket szeretnek. Általában a feltörekvő piacokat kedvelik. Egész befektetési stratégiájuk arra épül, hogy olyan országokat, térségeket keresnek, ahol van remény a növekedésre. Ha nem ma és talán nem is holnap, akkor holnapután, akár 10-15-20 éves távlatban. Különösen szeretik az úgynevezett perempiacokat, mint Nigéria, Botswana, Vietnam vagy épp a velünk szomszédos Ukrajna. És az euróválság miatt nagy hozamot ígérő államkötvényekre sem véletlenül csaptak le. Nem "görögöt" vásároltak, hanem azon államok papírjai közt turkálnak, ahol még gyógyíthatók a költségvetési bajok. Ha tehát Möbius és tanítványai egy kisebb IMF-hitelnyi összeggel beszálltak a magyar buliba, az pont annyit tesz, hogy minden nehézség, politikai csata és gazdasági buktató ellenére hosszú távon fantáziát látnak ebben az országban.

https://ahonapkonyve.hu/books/2-spekulansok

Ez a blogbejegyzés nem nagyon haladt előre az elmúlt két hétben. Mert (ki ne tudná) olimpia van. Dolgozni nem nagyon lehet. Meg blogot írni sem. Csak nézni ki a fejünkből. Élőben és felvételről. Kérdezzünk meg bárkit a családunkból, a környezetünkből, mi volt az elmúlt napok legnagyobb élménye. Ilyeneket fog mondani. "Az az úszólány. Az az Éva, aki tíz kilométeren győzött". Vagy: "Az a nagy darab fickó, az a Paks, vagy Pars, aki csak úgy vállból eldobta a kalapácsot". Vagy: "Tudod, az a Danuta. Aki egyszer csak otthagyott mindenkit. Akinek a közelébe se értek".

Szóval az olimpia. Senkinek sem jutott az eszébe (legalábbis a saját barátaim és üzletfeleim körében), az hogy az ember leszállt a Marsra. Igaz csak egy gép formájában, de ott van. Ott mászkál az ember a szomszéd bolygó felszínén. Szóval, ekkora nagy dolog az Olimpia.

Az e-publikációk híveként teljesen biztos vagyok benne, hogy négy év múlva - Rióban - még a mostaninál is "olimpiább" lesz a közérdeklődés. És nagyon nagy lehetőségeket jelent a magunkfajták számára. Kindle-en, Apple-en, Kobeen, Onyxon, PocketBookon olvasható portrék, jegyzetek, olimpiai folyóiratok lesznek, háttér anyagok. Óránként frissülő tartalom. 

Még négy év és megkezdődik az e-olimpia. S négy év múlva Magyarországon már 2 millió e-könyvolvasó lesz az emberek kezében. 

Ma egy kicsit arról ábrándozok, hogyan rendezhetne E-könyv Fesztivált az Egyesülés az E-könyvekért. A részvevők ugye adottak. Az egyesülés tagjai. Kiadók, amelyek digitális kiadványokat jelentetnek meg. Forgalmazók, akik ezeket árusítják. E-könyv-olvasásra alkalmas eszközöket kínáló kereskedők.

A helyszín nyilván Budapest. Lehetőleg olyan hely, amely jól megközelíthető. Megtartható a Millenáris parkban. Hiszen a könyvbarátok már ideszoktak. De lehet új lehetőség után nézni. Ott van például a CET, amely a Közraktárak helyén épült, s egyelőre semmi sem köthető ide.

Az időpontja? Október 14-én lenne jó megnyitni. Kibontakozóban van egy Steve Jobs világnap. Lehetne ehhez kötni az indulást. Még elég idő van arra, hogy felkészüljünk. S még elég idő van Karácsonyig, hogy bemutassuk a fesztiválon az ünnepi kínálatot.

Díszvendég? Charles Simonyira gondolok, az informatikusra, aki a világűrben repült. Egyesülésünk egyik védnöke lehetne.

A fesztivált támogathatnák a nagy kütyü-gyártó cégek, az elektronikai vállalatok, az internetes óriások.

Az ekönyv-piacnak meglehetős publicitást tud az ilyen fesztivál biztosítani. Rendezhetünk kerekasztal beszélgetéseket, televíziós vitaműsort, rádiós interjúkat.

Aki pedig arra kíváncsi, hogy milyen lesz az egész, az nézegesse a WSJ video tudósítását a hong kongi e-könyvfesztiválról. 

Eddig nem jutottak eszembe a gyerekek. Mármint az a lehetőség, hogy mi, e-könyvkiadók, forgalmazók nyissunk a gyerekek felé. Este azonban olvastam az amerikai Akron város egyetemének e-könyv-kísérletéről. Az Ohio állambeli univerzitasznak van egy "írásbeliség" központja. Itt vizsgálatot kezdtek arról, hogy milyen hatása van az e-könyvnek a gyerekekre. Ezt azt teszi indokolttá, hogy most már minden negyedik amerikai családban van Kindle-fajta olvasó, s ugyanennyiben tablet, (Nálunk minden ötvenediknek - egyelőre). Vagyis a készülék beköltözött az otthonokba. S hiába, hétéves meg nyolcéves egy gyerek, egy új ketyere iránt érdeklődni kezd.

Így hát gyártanak neki is tartalmat. Ez eddig rendben is van. Ez az üzleti része a dolognak. Azt mondja egy akroni tanerő, aki részt vesz a kísérletben, hogy az e-könyv nagyon pozitív hatással van az olvasás tanulására - és a családi kapcsolatokra. Például azért, mert egy családban általában csupán egy van belőle. tehát a szülő látja, hogy mikor olvas a gyerek. De a gyerek is látja, hogy mikor olvas valamelyik szülő. Feltámad tehát benne  a vágy: "adja már ide!". És az olvasmányokat e-olvasás esetén sokkal többször megbeszélik a család tagjai, mint amikor a gyerek a nyomtatott könyvet egyedül nézegeti.

A kísérletben részvevő gyerekek jelentős része úgy nyilatkozott, hogy e-olvasón könnyebb olvasni. Nehezen megfejthető, miért van ez így. Azt azonban magamon is megfigyeltem, hogy figyelmesebben olvasok Kindle-en. nyomtatott könyv esetén nagyon sokszor "elfut" a szemem, előre ugrik, E-könyv-olvasó esetén jobban tapad a figyelmem. Lehet, hogy így van ez a gyerekek esetében is.

Az akroniak szerveztek egy nyári tábort. Itt nem olvasásra, hanem e-könyv írására biztatták a nyolc-tíz éveseket. Rendőröket, nyomozókat hívtak meg, beszéljék el élményeiket. s a táborlakók maguk írták meg ezekből az információkból a saját e-bookjaikat.

Szóval,az Egyesülés az E-könyvekről lehetséges akcióiról gondolkozva, ez is az eszembe jutott. Valami módon közösen nyitni kellene a gyerekek felé.

Lisa Lenhart, a Center for Literacy professzornője szerint: a nyolc-tizenkét év közötti időszak az, amikor egy ember vagy elkezd olvasni, vagy sem. S az e-könyvek megjelenése vonzóbbá tette az olvasást ezen korosztály számára.

Hát, megalakult az Egyesülés az E-könyvekért. Pillanatnyilag nem is tudom, hogy hány tagja van. Az "alapító atyákhoz" rendesen csatlakoznak az új jelentkezők, s elvben már működik olyan belső szabály, hogy bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy valaki ön-jelöltből teljes jogú tag lehessen. Ez nem diszkrimináció, hanem óvatosság. A csapat nem kíván a sorai közé engedni olyanokat, akik egy kicsit lopósok. Mondjuk azzal kívánják kínálatukat bővíteni, hogy illegális tartalmat tesznek fel a honlapjukra.

Szerintem már lehetünk harmincan. A rendesek. Lehetünk, így többes számban, mert ennek a blognak az írója is része az eredeti csoportnak. (A Hónap Könyvét irányítja). Most, hogy ilyen szépen összegyűltünk, el lehet kezdeni gondolkodni azon, hogy mit is tegyünk így, együtt. Az jó, hogy már van iránytű. Az alapító dokumentum. A következő napokban szeretnék ennek pontjain végigmenni.

Az első számú feladat: az Egyesülés "kiáll az elektronikus könyvek és ezek olvasására alkalmas eszközök hazai elterjesztéséért". 

Hm. Jó. Mi kabé harmincan vagyunk, de hányan vannak azok, akik birtokolnak már "elektronikus könyvek olvasására alkalmas eszközöket? A válasz persze: rengetegen, hiszen mindenki, akinek számítógépe van, az képes ilyen könyv olvasására. De én ebből (a magam részéről) kivenném a pdf-fájlokat. Nagyszerűek dokumentumok tárolására, de 60-100-500 oldalt olvasni pédéefen az bizony megszállottságot igényel. Tehát ott vannak a valódi e-könyv-olvasók és a táblagépek. (Az egyszerűség kedvéért az okos telefonokat is felejtsük el). Ezen székely-bácsis-vicceket lehet egymásnak küldözgetni, meg beszámolókat jobb bulikról. De ki olvas Nádas Pétert okos telefonon? 

Tudom, egészen más képet mutatna a statisztika a magyarországi kütyük elterjedéséről, ha az okos telefonok is az e-könyvolvasók között szerepelnének. Az NRC nevű piackutató cég szerint okos telefonja a hazai internetezők 34 százalékának van.

Mennyien lehetnek az országban, akik hozzáférhetnek a legális e-bookokhoz, s azokat valóban olyan kényelemben tudják olvasni, ahogy azt a hirdetések mutatják? Az NRC szerint tabletje az internetezők 3 százalékának, e-könyv-olvasója pedig az internet használók 2 százaléknak van. 4 millió 200 ezer ember internetezik a hazánkban. Tehát tabletje 126 ezer embernek, e-könyvolvasója 84 ezer embernek van. Közel kétszázezer lehet összesítve a szám. (Persze megeshet, hogy van aki ezzel is, meg azzal is rendelkezik). De ez már jelentős piac.

De - az eddigi tapasztalatok szerint - az olvasni vágyók leginkább csak bolyonganak a neten, nem tudják pontosan merre induljanak el, ha rászánják magukat a vásárlásra. 

Az Egyesülés (valószínűleg augusztusban elkészülő) honlapjának ezért lehetne eminens feladata az, hogy egyfajta "rendező-pályaudvarként" elirányítsa az érdeklődőket a kiadók, a terjesztők, a készülék-forgalmazók honlapjára. Egyszerű és kényelmes lesz így a fogyasztóknak megkeresni azt a helyet a neten, ahonnan beláthatja a teljes magyar e-könyv kínálatot.

Ez a harc nem lesz a végső. (Ki a franc emlékszik már pontosan a szövegre). De összefogni azért szükséges lenne. De, itt kóborol a magyar hazában néhány olyan kiadó, amely a fejébe vette, hogy új tartalmat ad az új könyvolvasó készülékekre. No,de. Nézzétek körül, testvérek. Itt terpeszkednek a (magyar viszonylatban) óriások. Mondjuk, például, az Alexandra. Gondolod, haver, hogy a 18 milliárd 950 millió 463 ezer forintos árukészletét - amely a raktárak mélyén - a boltok polcain hever veszélyeztetni fogja e-könyvekkel. (Hasra ütött szám :)) Gondolod, nem indít frontális támadást a kis nyikhajok ellen, akik veszélyeztetik az érdekeit? Tuti zicher. s a MEKEKEKE névre hallgató képződmény, a print-kiadók érdekképviselete sunyi mosolygással nem mondja azt, hogy mi bizony körmünk leszakadtáig kűzdünk az e-könyveket terhelő 27 százalékos áfa, ellen. Bizony bizony igazságosabb volna itt is az 5 százalék.  DE SAJNOS, AZ UNIÓ, MEG A MI CSODA megakadályozza. És vigyorog önelégülten.

Valahol, messze Amerikában beledobtak egy könyvolvasót az álló vízbe. Hullámai (igaz, annak csak a széle), hozzánk is elértek. A kicsik csak akkor lehetnek sikeresek, ha összefognak. Volt egy remek tanár. Dr. Závodszky Ferencnek hívták, a budapesti Madách Imre gimnáziumban tanított. Egyszer azt mondta: "Tudjátok, gyerekek, miért haltak ki a dinoszauruszok? Mert, amikor észrevették, hogy a kis emlősök a farkukat rágják, akkor már azok a nyakuknál tartottak".

Melyhez hasonló jókat kívánok.

Szervezkedésbe kezdtünk.

Sok kicsi cég. (Van talán egy-kettő kicsinél azért nagyobb). Az a mániánk, hogy az emberek nálunk is megszeretik azt, amit másutt már szeretnek. Az olvasás szabadságát. Előkapják majd a táskájukból a Kindle-t, a Koobet és a többi olvasót. Vonaton, buszon, villamoson, HÉVen, repülőn, vagy csak egy széken (tévézgetés helyett) ezt olvasgatják. 

Jelenleg sokkal több az e-olvasó készülék Magyarországon, mint az e-tartalom. De az e-kütyükből is kevés van. és főleg drágák, mert még nincs rájuk megfelelő hitelezési koncepció. Aztán ott vannak a lehetetlen adótörvényeink. Meg tudja magyarázni valaki azt, hogyha egy könyv nyomtatásban jelenik meg, akkor az ÁFÁ-ja 5 százalék. Ha viszont ugyanazt a könyvet e-könyv formájában jelenteti meg a kiadó, akkor 27% ÁFÁt kell kérnie? Milyen titokzatos lobby titkos összeesküvése ez? Milyen erők munkálnak a háttérben?

Kiderítjük. Most viszont összegyűlünk. Tanácskozni kezdenek az e-könyv-kiadók, az e-könyv-forgalmazók, az e-könyv-bloggerek. Hátha valami kisül a dologból. 

A fejleményekről - egyebek mellett - ez a blog is tájékoztat majd.

 A heise.de összegyűjtötte a helyzeteket, amikor az e-könyvek használhatatlanok.

Felsorolom most ezt a listát:

1. A repülőgéped lezuhan Grönlandon valahol Nuuk és Kangerlussuaq között. Életben maradsz. Találsz a cuccaid között gyufát, és veled van kedvenc regényed. Meggyújtod a könyvedet, és életben maradsz. Ha csak e-könyv-olvasód van, nemcsak halálra fagysz, hanem az ujjaidat is leégeti a gyufa.

2. E-könyveidben a fontos mondatokat nem tudod fekete, kék, piros, sárga ceruzával aláhúzni.

3. E-könyv-olvasódban nem tudsz virágokat lepréselni, mert bekenik a képernyőt.

4. Ha veszekedtél, korábban könnyen tudtál régi folyóiratokat, könyveket vagdosni a társadhoz. De mi a fenét csinálsz egyetlen e-könyv-olvasóval?

5. E-könyv olvasód hátára viszonylag kevés kedvenc íróidtól tudsz csak dedikálást kérni.

6. Egyetlen e-könyv olvasóval, hogy tudsz akkora kuplerájt csinálni a lakásodban, mint a sok könyveddel? Lehetetlen.

7. Egy szúnyogot agyoncsapni egy Kindle-olvasóval komoly gazdasági következményekkel jár.

Szóval csak óvatosan az e-könyvekkel.

 Jópofa. Zseniális. És tud magyarul.

Tulajdonképpen játék csupán. De micsoda játék! Micsoda önismereti eszköz.

Megmondja, hogyan írsz. Milyen gyakran ismételsz meg szavakat. Miket hangsúlyozol. Mi a fontos a számodra.

Az e-világ egyik bajnokának gondolom.

Pedig hát mit csinál? Megszámlálja a szavaidat, és elhelyezi azokat a mostanában divatos „felhőkben”.

S nemcsak a Te szövegeiddel tudsz játszani. Vegyél elő egy digitális formában elérhető szöveget. Cikket, könyvet, akármit. Másold bele. És máris feljön az ítélet.

Látod a felhőt.

Elárulja a szerzőről – szerintem – a legrejtettebb gondolatait. Motivációit is.

Látogasd meg szépen ezt az oldalt:

http://www.wordle.net/

Tölts bele szöveget. A sajátodat, vagy másét. És utána nézz nagyot.

Ez nem promóció. Az oldal ingyenes. De, hogy leesik majd az állad, azt garantálom.

Nagyon fontosnak gondolom azt, hogy ne ismételjek sok szót. Nagyon fontosnak gondolom azt, hogy jól érthetően magyarázzak. Az első esetben meglehetősen egyenletes nagyságú betűknek kellene megjelenni a felhőben. A másik esetben viszont jó lenne, ha a hangsúlyos szavak, mint például a szöveg, a „hogyan írsz” erőteljesebben jelennének meg.

Ezt a szöveget is belenyomtam. Hát: elég erőszakos vagyok. A leghangsúlyozottabb szavam: GONDOLOM. Így nagyképűen. Egyes szám első személyben. Finomabban kellene érvelnem.

 Richard Stallman – önjellemzése szerint szabad-szoftver-aktivista és hacker – körbejárja a világot és kampányol az e-könyvek ellen.

Azt mondja, hogy a papírkönyvek esetén bárki bemehet egy könyvesboltba, vehet egy kötetet, és senki sem kérdezi meg tőle, hogy kicsoda. A könyv az övé lesz. Nem kell aláírni semmiféle szerződést, amely korlátozná a használatát. Nem kell fejlett technológia a könyv elolvasásához. A könyv bárkinek kölcsön adható vagy eladható. A könyv lemásolható és beszkennelhető. Senki sem tudja megsemmisíteni azt.

Ezzel szemben az e-könyv vásárlótól e-mail címet, nevet, lakcímet kérnek (a letöltéshez és a számlázáshoz). Az e-könyvet csak az használhatja, aki megvásárolta. Megfelelő technológia kell az elolvasásához. Egyes esetben megengedett a kölcsönadás, de rövid időn belül a kölcsönadott könyv megsemmisíti magát. Másolásának szigorúbb szabályai vannak, mint a copyright törvénynek.

Ezért az e-könyv korlátozza a szabadságot.

Az e-könyv kiadók – írja Stallman – azzal érvelnek, hogy azért kellenek a szigorú szabályok, hogy ki tudják fizetni a szerzőket. A szabad-szoftver-aktivista és hacker azt javasolja, hogy az olvasók fizessenek egyenesen a szerzőknek belátásuk szerinti összeget.

Stallman nem akárki, még a magyar Wikipédiában is van szócikke.

Igaza van?

Egy hacker szempontjából feltétlenül. A hackerek nem szoktak lamentálni azon (mint az e-könyv-kiadók), hogy a frissen megjelent könyveket gyorsan lelopják a netről. Nagy különbség van ugyanis aközött, hogy valaki bemegy egy könyvesboltba, vásárol egy hagyományos könyvet. Hazaviszi elolvassa, a polcára teszi. És aközött, hogy bemegy a könyvesboltba, és ellopja azt. (Ebben az esetben, ha ez kiderül, akkor a tolvaj szabadságát korlátozhatják).

Érdemes lenne a szerzőktől is véleményt kérni: szeretnének-e kalapozni? S megkérni az olvasót, adjon már egy kis pénzt neki saját jószántából?

Mindenesetre Stallman sikeres (nem csak ezért). Most éppen valahol Indiában és Kínában kampányol. Tavaly azzal szerzett hírnevet, hogy kijelentette. Örül, hogy Steve Jobs halott. Merthogy az Apple, meg az iPad utálatos.

Pontosan ezt írta: „Steve Jobs, aki úttörője volt annak, hogy a számítógép börtöne legyen azoknak a bolondoknak, akiket megfosztanak a szabadságuktól, halott. Valamikor Harold Washington Chicago polgármestere azt mondta korrupt elődjéről Daleyről: ,Nem örülök annak, hogy halott, de örülök, hogy nincs többé'. Senki sem érdemel halált sem Jobs, sem Bill (Gates), sem más, akiknek még nagyobb a bűnök. De mindannyian megérdemeljük, hogy vége legyen Jobs rákos hatásának az emberek számítógép használatára”.

Szóval ilyen összefüggésben is lehet értelmezni Stallman szabadságharcát az e-könyvek ellen.

Megkérdeztek néhány olvasót, akik az elmúlt hónapokban e-könyveket vásároltak a www.ahonapkonyve.hu oldalon: miért döntöttek úgy, hogy e-könyvet vesznek? Miért éppen azt a könyvet választották? Hogy tetszett az írás? 

Kuncze Gábor az első között válaszolt.

„E-könyveket kb két éve olvasok, azóta van e-könyv olvasóm. Azért szeretem, mert ha pl. nyaralok, nem kell egy táskányi könyvet magammal vinnem ahhoz, hogy kedvemre válogassak a könyvek között. Hamar megszoktam, megszerettem. A másik fontos dolog, hogy vannak könyvek, amelyeket az ember elolvas, de nem tartja annyira fontosnak, hogy a polcán tartsa otthon. Az e-könyv ez esetben is kiválóan alkalmas eszköz. Én mindenkinek csak ajánlani tudom. Természetesen a magyar kiadóknak még fel kell nőniük ehhez is, egyenlőre meglehetősen nagy a lemaradásunk. Arra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha a print és az e-könyv azonos időben jelenne meg, utóbbi természetesen alacsonyabb áron. Én pedig eldönthetném, hogy melyik változat felel meg a legjobban az adott könyvvel kapcsolatos szempontjaimnak.”

„Ami a Kéri könyvet illeti: rendszeresen olvasok politikai elemzéseket, Kérit is kedvelem. A könyv maga félidős elemzés az Orbán kormány eddigi teljesítményéről. az i-Pad változat azonban egy fontos többlettel is rendelkezik. A szövegből ugyanis közvetlenül lehet átlépni különböző cikkekre, videókra, tanulmányokra, ami egy print változat esetében csak több lépésben tehető meg. Nálam bevált ez is. Ha bármire kíváncsi vagyok, fel kell "lapozni" Kéri könyvét a megfelelő helyeken továbblépve feltárul az elmúlt időszak összes fontos történése.”

Faragó József, a Spekulánsok szerzője írja:

Kedden már akár el is adhatják részvényeiket az újdonsült Facebook tulajdonosok. Ők a szigorú szabályok szerint két kereskedési napon át tehetetlenül nézték, hogy a nagy felhúzás helyett, csak szárnyaszegetten verdes a divatpapír. Ha pánikolni kezdenek, megadhatják a kegyelemdöfést a vérszegény kurzusnak.

Gyengén teljesített első kereskedési napján a nagy csinnadrattával tőzsdére vezetett Facebook. A globális „virtuális szektor” zászlóshajója hamar megfeneklett a piaci hullámverésben, s a pénteki záró ára alig 23 centtel haladta meg a 38 dolláros jegyzést. Úgy látszik a hétvégi pihenő sem javított a hajótest úszóképességén, mert a hétfői nyitást követően 33 dollár közelébe süllyedt a kurzus.

Nem ezt vártuk, hiszen tavaly ilyenkor a szektortárs LinkedIn szakportál részvényét már az első kereskedési napon 120 dollár fölé húzták, pedig a Facebook papírnál alig valamivel drágábban, 45 dollárért lehetett jegyezni. Azon a parkettre vezetésen mindenki keresett, még a legügyetlenebb „tőzsdei háziasszonyok” is besöpörhettek a kötényükbe némi aprót.

A Facebook bevezetését is nagy várakozás övezte, mindenki részvényt akart, még olyanok is, akik egyébként nem tőzsdéznek. A rajongók világszerte „lájkolni” akarták a papírt, s nálunk is felkészültek a brókercégek a jegyzésre. Mindhiába. A roadshow startja előtti napokban kiderült, hogy a kibocsátás szabályait az amerikai befektetőkre szabták. Európai kisbefektető gyakorlatilag nem juthatott szóhoz.

Talán a táncteremből kiszorult rajongók bosszúja érte utol a Facebookot? Meglehet. De az sem kizárt, hogy túl nagy falatot vetettek a spekulánsok elé. A LinkedIn 300 millió dolláros pakettjét tavaly egy lélegzettel felszippantotta a piac. A Facebook 20 milliárd dollárja most a torkán akadt.

Ki tudja, mit hoz a kedd délutáni (közép-európai idő szerint) Wall Street-i nyitás? Kedden már a jegyzésben részt vett, friss részvénytulajdonosok is odaállhatnak az eladói oldalra. Ők az első két kereskedési napon a jegyzési szabályok miatt csupán szemlélődők voltak. Vajon pánikolni kezdenek vagy nyugton ülnek?

Félteni azért nem kell a Facebookot. Mert ugyan mit hozhat egy újabb eladási hullám, s az árfolyam morzsolódása? Nagy blamát és újabb vevőket természetesen. Mert ha egy vállalat elcsúszik a parketten, mindig akadnak előzékeny és profitra éhes piaci szereplők, akik lehajolnak, hogy felemeljék a porból… (Forrás: www.facebook/ahonapkonyve)