Idén augusztus elején volt ötven éve, hogy meghalt Marilyn Monroe, minden idők egyik legvonzóbb sztárja, akinek ma is óriási rajongótábora van. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, megállapíthatjuk, hogy Monroe filmjei nem igazán támasztják alá ezt a fenntartás nélküli rajongást. Talán a „Van, aki forrón szereti”-ben érte el pályája csúcsát, ahol látszólag felhőtlenül bolondozott Jack Lemmonnal és Tony Curtisszel, még ha utóbb, filmbeli szerelme, Curtis úgy nyilatkozott is férfiak millióinak elementárisan vágyott tárgyáról, hogy „olyan volt megcsókolni, mintha Hitlerrel csókolózna az ember”.
Rebecca Reé nagyon fontos és érdekes könyvet írt Marilynről.
Ez részben házvezetőnőjének Eunice Murraynek a visszaemlékezésein alapul. Az írónő állást foglal a színésznő haláláról folyó vitában is.
„Marilyn Monroe haláláról legalább annyit írtak, amennyit az életéről. A főbb variációk: öngyilkos lett, színleg öngyilkosságot kísérelt meg, de már nem volt ereje segítséget hívni, véletlen túladagolás áldozata lett, orvosai okozták a véletlen túladagolást azzal, hogy egymással összeférhetetlen szereket írtak fel neki, gyilkosság áldozata lett, mert zsarolta a Kennedy fivéreket, gyilkosság áldozata lett, hogy ne derüljön fény az elnökkel folytatott kapcsolatára, gyilkosság áldozata lett, hogy hírbe hozzák és ellehetetlenítsék, akár lemondassák Kennedy elnököt. Minden lehetséges okhoz lehet többé-kevésbé valószínű érveket találni, vagy ha találni nem, koholni.
Hajlok rá, hogy a legegyszerűbb és legkevésbé titokzatos okot fogadjam el, Donald Spoto alapos munkájának feltételezését, vagyis inkább következtetéseit. Szerinte Marilyn halálát az a klórhidrát-beöntés okozta, amelyet Mrs. Murray – nem először – adott neki, Greenson tudtával és megbízásából, Marilyn krónikus álmatlansága ellen. Ezúttal azonban nem számolt azzal, hogy Marilyn már bevett egy adag (másik orvostól kapott) Nembutal altatót, és a két szer kombinációja állította le örökre Marilyn Monroe szívét.”
„Azt gondolom, az élő Marilyn mégis összehasonlíthatatlanul érdekesebb és összetettebb, mint akármelyik összeesküvés-elmélet. Akárhogyan lett vége az életének, a Marilyn iránti rajongást az eleven Marilyn Monroe érdemelte meg és küzdötte ki magának.”
Erről az életről szól a könyv.
