Ez a blogbejegyzés nem nagyon haladt előre az elmúlt két hétben. Mert (ki ne tudná) olimpia van. Dolgozni nem nagyon lehet. Meg blogot írni sem. Csak nézni ki a fejünkből. Élőben és felvételről. Kérdezzünk meg bárkit a családunkból, a környezetünkből, mi volt az elmúlt napok legnagyobb élménye. Ilyeneket fog mondani. "Az az úszólány. Az az Éva, aki tíz kilométeren győzött". Vagy: "Az a nagy darab fickó, az a Paks, vagy Pars, aki csak úgy vállból eldobta a kalapácsot". Vagy: "Tudod, az a Danuta. Aki egyszer csak otthagyott mindenkit. Akinek a közelébe se értek".
Szóval az olimpia. Senkinek sem jutott az eszébe (legalábbis a saját barátaim és üzletfeleim körében), az hogy az ember leszállt a Marsra. Igaz csak egy gép formájában, de ott van. Ott mászkál az ember a szomszéd bolygó felszínén. Szóval, ekkora nagy dolog az Olimpia.
Az e-publikációk híveként teljesen biztos vagyok benne, hogy négy év múlva - Rióban - még a mostaninál is "olimpiább" lesz a közérdeklődés. És nagyon nagy lehetőségeket jelent a magunkfajták számára. Kindle-en, Apple-en, Kobeen, Onyxon, PocketBookon olvasható portrék, jegyzetek, olimpiai folyóiratok lesznek, háttér anyagok. Óránként frissülő tartalom.
Még négy év és megkezdődik az e-olimpia. S négy év múlva Magyarországon már 2 millió e-könyvolvasó lesz az emberek kezében.
